„Műszaki embernek egy igazi versenybicikli a technikai érdekességek kifogyhatatlan tárháza” – interjú Dr. Péter Szabó Istvánnal

A Kerékpározás világnapját 2018. óta ünnepeljük. Ha a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karán felmerül a biciklizés, mint sportág, nem juthat más eszünkbe, mint Dr. Péter Szabó István, duális és kooperatív képzésért felelős dékáni megbízott, főiskolai docensünk.

A kezdetektől napjainkig

– Középiskolás koromban kezdtem el rendszeresen, sportolás jelleggel biciklizni, először egy Csepellel, utána az első igazi, országúti versenykerékpárommal. Ez a Prológ bicikliboltban összeállított CrMo ötvözetű acélvázas gép. A Csepel után ez egy másik világ volt számomra. Műszaki embernek egy igazi versenybicikli a technikai érdekességek kifogyhatatlan tárháza, ez nekem fontos töltet ebben a sportban. Ez a gép ennek megfelelően folyamatosan alakult – kezdett bele Dr. Péter Szabó István a biciklizéssel való kapcsolatának történetébe.

– A főiskolai évek alatt is folytattam a biciklizést, de egyre kevesebb időm volt rá, így sajnos szép lassan abbamaradt. 2020-ban lett elegem a súlyomból, egy kiadós fogyókúra után újra érdekessé vált a bicajozás, úgyhogy kb. 20 év szünet után újra felültem a már említett biciklimre. Voltak kétségeim, de egész gyorsan formába lendültem. A bicajnak is rendeztem egy fogyókúrát és újrakezdődött az egész, nagyobb intenzitással, mint annak idején.

Kerékpárszerelés, mint hobbi

Arra is rákérdeztünk a Gépészeti Intézet oktatójánál, hogy milyen kerékpáron találhatjuk meg az utakon. – A már említett CrMo acélvázas gép ma is megvan. A második biciklim egy alumínium-karbon Pinarello FP-2. Hozzám kb. 17 éves korában került, egészen kivételes, újszerű állapotban. Egy gázolás miatt jelenleg nincs használatban. A harmadik egy karbonvázas Pinarello Dogma 60.1 Movistar. Ez a Movistar csapat 2011-es biciklije. A vázat használtan vettem, én állítottam össze a biciklit új alkatrészekkel. Van még egy Bottecchia Tourmalet T1, a Dogma mellett ezt használom rendszeresen. A Dogma vázának megvásárlása révén megismerhettem egy sportolókból, volt versenyzőkből álló baráti kört, akikkel szinte minden héten biciklizünk – mesélt a kerékpározás kapcsán létrejött új kapcsolatokról.

A biciklizés élménye

– Nekem a kerékpározásban a műszaki, technikai része a vonzó, emellett példaértékűnek tartom a kerékpáros sportolók igazi sportemberi mentalitását. Ami az egészségmegőrző hatás mellett közvetlen előny, az talán igaz a többi állóképességi sportra is: van idő gondolkodni. Ráadásul elmondható, hogy biciklizés vagy más sportolás közben rendkívül pozitív módon gondolkodik az ember. Persze vannak kivételes események.

Biztonsági tanácsok egy gépészmérnök tollából

– Közlekedni együtt kell. Kellene. Van, hogy ez valakinek nem sikerül és akaratlanul bajt okoz. De van olyan is, aki nem közlekedik, hanem harcol. A saját kis frusztrációit próbálja kezelni, mások testi épségét szándékosan veszélyeztetve. Az ilyen emberekről nem kell és nem is lehet pozitívan gondolkodni. Egy ilyen miatt a biciklis húzza a rövidebbet, ha igaza volt, ha nem – hívta fel a figyelmet oktatónk a balesetek veszélyére. – Amit tanácsolni szeretnék: ha biciklizik valaki, akkor próbáljon meg vigyázni magára és résen lenni. Ne telefonáljon, ne engedje el a kormányt, ne dugja be a fülét, mert ezek nem vagány dolgok, hanem röhejesek és veszélyesek. Tavaly sajnos igen nagy hasznát vettem a bukósisakomnak, mikor a városban, bicikliúton gázolt el egy autó. Így nem a fejemmel, hanem a sisakkal törtem be a szélvédőjét. Egyszerű közlekedéshez is erősen ajánlott, de ha valaki nem csak közlekedik, hanem sportol, akkor olyan sebességgel vagy esetleg olyan helyeken fog bicajozni, hogy mindenképp kell a bukósisak.

– A biztonságon túlmenően van egy egész sor hasznos praktika az edzéstervekkel, regenerálódással, táplálkozással, felszereléssel, egyebekkel kapcsolatban. Ezek nagyon fontosak, már csak ezek megtanulása miatt is érdemes valamilyen közösségben sportolni. Időrendi sorrendben első helyre tenném a megfelelő méretű bicikli kiválasztását és a pontos beállításokkal való kísérletezést. Nem szabad belenyugodni a fájdalomba, nem vezet jóra. Néha csak 2-4 milliméter választja el az örömteli bicajozást a kínszenvedéstől – adta át a kerékpározás iránt érdeklődőknek tippjeit az SZTE Mérnöki Kar főiskolai docense.

Üzenet az SZTE Lépjük meg! kihívás résztvevőinek

Arra is rákérdeztünk, hogy mit üzen oktatónk az SZTE Lépjük meg! kihívás résztvevőinek. – Ez egy nagyon klassz dolog, nagy motiváló ereje van. Örülök, hogy az SZTE-s kollégákkal, hallgatókkal, volt hallgatókkal együtt sportolhatunk minden tavasszal. Néha csak virtuálisan, néha tényleg együtt gyűjtjük a kilométereket. Kitartást mindenkinek és sérülésmentes sportolást az utolsó napokra!

Szöveg: Újvári Gréta