„A fenntarthatóság nem a távoli jövő, hanem a ma mérnöki valósága” – Interjú a Planet Budapestről

Mérnöki szemmel mi volt a legmeghatározóbb élménye a Planet Budapesten?

– Számomra már az első benyomás is meghatározó volt, hiszen egy rendkívül sokrétű, tudatosan felépített rendszert láttam. Mérnökként izgalmas volt, hogy a fenntarthatóság nem egy szűk szakterületként jelent meg, hanem egymással összefüggő folyamatokként, az energetikától a vízgazdálkodáson át a digitalizációig. Kifejezetten erősen hatott rám a vizuális gazdagság. Nem pusztán prospektusokat láttunk, hanem emberléptékű, működő modelleket és demonstrációs eszközöket. Mérnökként sokszor csak publikációkban találkozunk egy-egy innovációval, itt viszont ezek a megoldások közérthető szakmaisággal, interaktív formában váltak láthatóvá. A legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy a fenntarthatóság mérnöki oldala már ma is létező és látványosan bemutatható fejlesztési irány.

A legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy a fenntarthatóság mérnöki oldala már ma is létező és látványosan bemutatható fejlesztési irány Fotó: Dobozi Réka

A korábbi beszámolók a „kézzelfogható megoldásokra” építettek. Mennyire érezte ezt idén megvalósulni?

– A „kézzelfoghatóság” idén is a rendezvény egyik legnagyobb erőssége volt. Nem elméleti szlogenek domináltak, hanem olyan megoldások, amelyek mögött valós technológiai tartalom állt. Számomra különösen érdekesek voltak a legmodernebb vízkezelési eljárásokat szemléltető bemutatóelemek, hiszen több standnál is láttam a saját PhD-kutatási témámhoz, a membrántechnológiához kapcsolódó ipari prototípusokat. Ugyanígy figyelemre méltó volt a szén-dioxid elektrokémiai hasznosítására irányuló technológia megismerése is, amely jól mutatta, hogy a fenntarthatósági törekvések ma már a vegyipari folyamatok szintjén is konkrét fejlesztési irányként jelennek meg.

Emellett az is nagyon szemléletes volt, hogy a látogatók a hazai áramellátás működését is modellezhették, ami jól érzékeltette az energiarendszer összetettségét és érzékeny egyensúlyát. Éppen az ilyen példák mutatják meg igazán, hogy a fenntarthatóság akkor lesz hiteles, ha kilép a laborból, és a társadalom számára is érthető formát ölt.

Mindezek által tehát azt éreztem, hogy a kiállítás fókusza valóban a működő, bemutatható és szakmailag is értelmezhető megoldásokon volt, nem csupán elméleti koncepciókon. Fotó: Dobozi Réka

A kézzelfoghatóság ugyanakkor nemcsak ipari-technológiai értelemben jelent meg: megismerkedhettünk például egy platformmal is, amely a fenntartható életmódot térképpel, eseménynaptárral, tippekkel és közösségi elemekkel igyekszik a mindennapi rutin részévé tenni. Ezt a platformot azóta is rendszeresen használom, ami számomra jól mutatja, hogy a kiállításon bemutatott megoldások között nemcsak bonyolult technológiai rendszerek, hanem a hétköznapi életben közvetlenül hasznosítható eszközök is helyet kaptak.

Mindezek által tehát azt éreztem, hogy a kiállítás fókusza valóban a működő, bemutatható és szakmailag is értelmezhető megoldásokon volt, nem csupán elméleti koncepciókon.

Az SZTE standja korábban is híres volt az innovációiról. Idén melyik fejlesztésünket keresték leginkább a látogatók?

– Az idei standunk ereje a sokszínűségben rejlett. A Shell Eco-marathon autó természetesen most is közönségkedvenc volt, de a kisebb, tudományos hátterű elemek is folyamatosan vonzották a látogatókat. Nagy volt a forgalom a katalitikus tégla, az alternatív fehérjeforrások, a 3D nyomtatás és az általam bemutatott mikrobiológiai minták körül is.

A Shell Eco-marathon autó természetesen most is közönségkedvenc volt Fotó: Dobozi Réka

Sokan nemcsak egy-egy elemet néztek meg, hanem a teljes kínálatunkat végigjárták. Különösen népszerű volt a mobiltelefont töltő szobabicikli, amely azonnali visszacsatolást adott az emberi teljesítmény és az energiafelhasználás kapcsolatáról.

Sokan nemcsak egy-egy elemet néztek meg, hanem a teljes kínálatunkat végigjárták Fotó: Dobozi Réka

Látott-e olyan ipari projektet, amely a Mérnöki Kar kutatási területeihez kapcsolódik, és potenciális együttműködést lát benne?

– Határozottan. Az ilyen rendezvények valódi értéke a beszélgetésekben rejlik, amelyek később közös kutatási iránnyá alakulhatnak. Kiemelném a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSZ) standját, ahol kollégáink is jelen voltak, és a Kar membránszűrési kutatásai nagy figyelmet kaptak. Több ivóvíz- és szennyvízkezeléssel foglalkozó céggel is olyan szakmai eszmecserét folytattunk, amely a kiállítás után is folytatódott.

A Kar membránszűrési kutatásai nagy figyelmet kaptak Fotó: Dobozi Réka

Mennyire volt hangsúlyos az élelmiszer-önrendelkezés kérdése?

– Meglátásom szerint az élelmiszer-önrendelkezés és az alternatív fehérjeforrások kérdése idén is hangsúlyosan jelen volt, még ha nem is kizárólagosan önálló tematikus blokként, hanem több kapcsolódó területen keresztül. Az SZTE standján idén is közvetlenül megjelentek az alternatív fehérjeforrások, például az algák és a hüvelyesek, illetve a mikroorganizmusok szerepe a fenntartható élelmiszer-előállításban, valamint a melléktermék-hasznosítás kérdésköre. Ezek mind abba az irányba mutatnak, hogy a jövő élelmiszerrendszereinek diverzifikáltabbnak, erőforrás-hatékonyabbnak és helyi szinten is rugalmasabbnak kell lenniük. Mérnöki és élelmiszertechnológiai szempontból ez azért különösen fontos, mert nem elég új fehérjeforrásokat azonosítani, azokat stabil, biztonságos, fogyasztók által elfogadható és gazdaságosan előállítható formába is kell hozni. A kiállításon ez a téma nem önmagában jelent meg, hanem szorosan összekapcsolódott a talajállapot, a vízhasználat, a komposztálás, a fenntartható termesztés és a bioalapú értékláncok kérdéskörével is.

A Planet Budapest, mottója: Láss csodát! Éld meg! Add tovább! Fotó: Dobozi Réka

Ezt jól példázta a vertikális növénytermesztést bemutató standok megjelenése is. A moduláris, kis léptékben, akár otthoni környezetben is működtethető termesztőrendszerek azt szemléltették, hogy a helyi, kontrollált körülmények közötti növénytermesztésnek egyre nagyobb jelentősége lehet. Ez számomra is azt erősítette meg, hogy az élelmiszer-önrendelkezés nem csupán új alapanyagok vagy technológiák kérdése, hanem a helyi termelési lehetőségek, a fenntartható erőforrás-használat és a stabil ellátási rendszerek összehangolásán múlik.

Hogyan tudjuk ezeket a tapasztalatokat beépíteni a Mérnöki Kar tananyagaiba?

– A legfontosabb, hogy a fenntarthatóságot nem különálló témaként, hanem alapvető szemléletként kell kezelnünk a tantárgyakban. A körforgásos gazdálkodás, a hulladékgazdálkodás és az erőforrás-hatékonyság ma már nem kiegészítő elemek, hanem alapkövetelmények. A hallgatóknak látniuk kell a technológiák gazdasági és műszaki összefüggéseit is, hogy felkészülten lépjenek ki a munkaerőpiacra.

Ezt jelképezte számomra a kiállításon Wall-E figurája Fotó: Dobozi Réka

Ha egyetlen dolgot emelne ki, amit „hazahozott” a munkájához, mi lenne az?

– Annak a felismerését, hogy a fenntarthatóság az életünk minden területét átszövi. Oktatóként ez azt jelenti számomra, hogy a hallgatók felé hitelesen és közérthetően kell közvetítenem ezeket a kérdéseket. Legyen szó a háztartási vízhasználatról, a táplálkozásról vagy a közlekedésről, a mérnöki tudásnak a hétköznapi döntéseket is támogatnia kell. Ezt jelképezte számomra a kiállításon Wall-E figurája is: a környezetünkért való felelősséget nem lehet „kiszervezni”, abban nekünk, mérnököknek és magánembereknek is aktív szerepet kell vállalnunk.

Borítókép: „A fenntarthatóság nem a távoli jövő, hanem a ma mérnöki valósága” – Interjú a Planet Budapestről Fotó: Dobozi Réka

Kovács-Jerney Ádám