„Fontos számomra, hogy a mindennapjaim részét képezze az alkotás és az önkifejezés” – interjú Kanalas Viktóriával

A kézművesség világnapját 2014-től minden év június 10-én ünnepeljük, mely a Kézműves Világtanács (World Crafts Council) 1964-ben történő megalakulásának évfordulója alkalmából jött létre. Ez a nap a hagyomány és a kreativitás tisztelete – lehetőség a kézművesek, kézműves mesterek elismerésére, munkájuk népszerűsítésére.

A szak, ami az önkifejezésben, a kreativitás kibontakoztatásában segít

Elsőként arról kérdeztük az SZTE Mérnöki Kar ipari termék- és formatervező mérnök hallgatóját, hogy miért is tette le a voksát a szegedi mérnökképzés, és az általa művelt tudományterület mellett.

– Azért választottam ezt a szakot, mert szerettem volna olyan területen tanulni és dolgozni, ahol a kreatív énemet is kibontakoztathatom. Fontos számomra, hogy a mindennapjaim részét képezze az alkotás és az önkifejezés. Tanulmányaim során számos pozitív tapasztalatot szereztem, a Mérnöki Kar nagy hatással volt rám. Az elmúlt 1 évben rengeteget tanultam, fejlődtem szakmailag és emberileg is. Kezdetben a beilleszkedés és a tanulás sem volt mindig könnyű, de a támogató környezet, valamint a segítőkész közösség sokat segített abban, hogy ezeket az akadályokat leküzdjem.

Az aktív időtöltés is lehet pihenés

Akár a mérnöki beadandó projekteket, akár hallgatónk fotóit látjuk, egyből szembetűnő, hogy közel áll hozzá az alkotás és a kreatív munka. Így afelől is érdeklődtünk diákunknál, hogy hogyan is került kapcsolatba a kézművességgel.

– Szabadidőmben igyekszem minél többet pihenni, számomra ez leginkább kreatív tevékenységek formájában valósul meg, hiszen ezek kapcsolnak ki a legjobban. Az évek során többféle technikát is kipróbáltam – a szobrászattól a festészeten és fényképezésen át egészen a fafaragásig. Kiskorom óta leköt a művészet, ebben nőttem fel. Édesanyámmal gyakran kreatívkodtunk, bármilyen alkalom is adódott rá – ezek az élmények meghatározóak voltak számomra. Mivel szerettem volna továbbfejleszteni a tudásomat, számomra egyértelmű volt, hogy a Pula-i Alkalmazott Művészeti és Formatervezési Iskolába jelentkezem (Škola primijenjenih umjetnosti i dizajna – Pula). A 4 év alatt rengeteg tapasztalatot és tudást szereztem, ennek köszönhetően pedig büszkén mondhatom, hogy szobrász dizájner vagyok.

A művészet terápia és inspiráció egyben

– A művészet számomra léleknyugtató tevékenység. Megtanított arra, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie ahhoz, hogy szép legyen. A művészet mindig is jelen volt az emberiség történetében – tükrözi a korokat, a fejlődést, és azt, hogyan változunk mi magunk is. A művészet által egy sokkal tágabb látásmódot kaptam a világról, és lehetőségem nyílt megismerni rengeteg csodálatos embert, akik inspiráltak és motiváltak az utam során.

Arról is kíváncsiskodtunk a fiatal művésznél, hogy mindennapi élete során hogyan is van jelen a művészet és a kreativitás.

– A kreativitásommal másokat is meg tudok ajándékozni – legyen szó születésnapi meglepetésről vagy bármilyen alkalomról. Szeretek időt szánni a szeretteimre, és olyan ajándékokat készíteni, amelyek személyre szabottak és szívből jönnek. Számomra ez az egyik legszebb módja annak, hogy kifejezzem a törődésemet és az érzelmeimet. Ezen kívül kreatív munkahelyeken is dolgoztam már, és ezek az élmények megerősítettek abban, hogy jó úton járok. Nyáron egy kerámiaboltban is dolgoztam, ahol különféle halakat készítettünk agyagból. Ez a folyamat rendkívül érdekes volt számomra, hiszen testközelből láthattam, hogyan működik egy kisvállalkozás. Emellett itt is sok új dolgot tanultam, mind a kézműves technikákról, mind a munkaszervezésről – mesélt munkatapasztalatairól a művésznő.

„A művészet egy olyan dolog, amivel élni kell”

Ipari termék- és formatervező mérnök hallgatónk korábbi iskolájával már számos közös kiállításon részt vett, amelyek remek tapasztalatot adtak számára. Ezen alkalmak ugyanis lehetőséget nyújtanak arra, hogy megmutassa a munkáit, visszajelzéseket kapjon, és fejlődjön művészként, így saját kiállításon is gondolkozott már.

– A művészet egy olyan dolog, amivel élni kell – megosztani másokkal és folyamatosan fejleszteni magunkat. Nem szükséges, hogy mindig tökéletes legyen, hiszen a lényeg a folyamat maga. Remélem, hogy minél többen megpróbálkoznak valamelyik ágával, és ugyanúgy örömöt találnak benne, ahogy én is – zárta le beszélgetésünket Kanalas Viktória.

Szöveg: Újvári Gréta
Fotók: Kanalas Viktória