„Mindig valós életből, gyakorlatból vett példákat mutatok be a hallgatók számára” – interjú Prof. Dr. Sárosi Józseffel

A Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának új dékánja elkötelezett a korszerű, piaci igényeknek megfelelő, gyakorlatorientált agrár és műszaki mérnökök képzése iránt. Szerettük volna jobban megismerni, ezért ezúttal karrierjéről és szabadidejéről beszélgettünk vele.

Sokan nem is gondolnák, de a Mérnöki Kar dékánja eredetileg nem is gondolkozott az oktatói pályafutáson. A szegedi Déri Miksa Ipari Szakközépiskolában való 1994-es végzését követően azért tanult tovább, mert osztálytársai is mind ezt tették, továbbá oktatói vélhetően nem hagyták volna elkallódni tehetségét. Így az akkori Élelmiszeripari Főiskolára ment felvételizni, ahol egyértelmű volt számára, hogy az élelmiszeripari gépészmérnök szakot fogja választani továbbtanulásra. Jó pontszámai miatt azonban próbálták felvételiztetői átterelni a vállalkozói menedzser szakra, de ez nem sikerült nekik.

– Én gépészmérnök szerettem volna lenni, tehát nem a hozott pontok alapján akartam szakot választani, hanem ami érdekel engem. Ezután eltelt 3 év és 1997 júniusában lettem élelmiszeripari gépészmérnök. A diplomaátadó előtt, a záróvizsgán az elnök megkérdezte, hogy nincs-e kedvem itt maradni – egy kis gondolkodási idő kérését követően pedig bele is fogott oktatói karrierjébe. Miskolcon 1998-ban kezdte el a mérnök-informatikus képzést, amikortól kezdve már valóban nem volt kérdés számára, hogy a felsőoktatási pályán fog maradni. Úgy gondolja, hogy az egyetemi ranglétrát sikerült végig járnia, hiszen 1997. augusztus 15-én tanszéki mérnökként került a szegedi mérnökképzésbe, 2022 szeptemberében pedig megkapta az egyetemi tanári kinevezését. 2024. július 1-jével a Mérnöki Kar dékánjaként is köszönthetjük. Az egyetemi évei során oktatott tárgyainak száma több, mint 20-ra tehető.

– Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy egy oktató széles látókörrel rendelkezzen és ha valaki ennyi tantárgyat tanít és arra tisztességesen fel is készül, akkor rendelkezik ezzel – emelte ki a széles látásmód meglétének fontosságát.

A valós élet példái megkönnyítik a tananyag elsajátíthatóságát

A Mechatronikai és Automatizálási Intézet vezetőjét arról is kérdeztük, hogy milyen szempontokat vesz figyelembe oktatói munkája során.

– A legfontosabb számomra, legalábbis amit én követek, hogy mindig valós életből, gyakorlatból vett példákat mutatok be a hallgatók számára. A matematikának is akkor van igazán értelme, ha nem csak azt mondjuk, hogy meg kell oldani egy első- vagy másodrendű differenciálegyenletet, hanem megmondjuk, hogy a való életben ezek hol is fordulnak elő. Például egy elsőrendű differenciálegyenlettel leírható a sokak által korábban használt higanytöltésű lázmérők működése, a higanyszál időbeli felkúszása a testünkhöz érintést követően. Úgy gondolom, hogy ha van a számolások mögött egy könnyen felfogható, elképzelhető gyakorlati példa, akkor sokkal könnyebb megértenie a hallgatóknak a tananyagot. Ezt követem Méréstechnika tantárgyam oktatása során is. Minden egyes alkalommal mutatok konkrét példákat, hogy ne egy fantázia legyen az egész tananyag, amiről beszélek, hanem megértsék a hallgatók, hogy hol van jelentősége egy szenzornak vagy más műszernek, amivel egyébként napi szinten találkoznak.

„A jó mérnök széles látókörrel rendelkezik”

– Minden tantárgyat el lehet vinni száraz, pusztán elméleti irányba, de annak nincs sok értelme, mert megijesztjük a hallgatókat. Sokan teszik fel azt a kérdést, hogy ezt vagy azt a tantárgyat miért kell tanulni, mikor lesz rá szükség. A válasz a széles látókör itt is. A jó mérnök széles látókörrel rendelkezik. Lehet, hogy egy gépészmérnöknek vagy egy mechatronikai mérnöknek nem a gazdasági/gazdaságossági számítás az elsődleges, de azért minimális ismeretekkel kell, hogy rendelkezzen e téren is. A számokat a mérnökök jól értik. Ezeket a számokat is illik érteni. Más kérdés, hogy ezeket a gazdasági/gazdaságossági számításokat nem feltétlen ő fogja elvégezni, de van, ahol ez is a műszaki mérnök feladatához tartozik. Jó, hogyha különböző területeken lévő emberek egymással úgy tudnak kommunikálni, hogy megértik egymást. Ezt egyébként a munkaerőpiaci igények is megkívánják.

– Az is jó, ha egy élelmiszermérnök meg tudja értetni magát egy gépészmérnökkel. Előbbi elmondja például, hogy mit szeretne előállítani, a gépészmérnök pedig erre tesz egy műszaki javaslatot. Nem véletlenül tervezzük azt, hogy szabadon választható tantárgyként szorgalmaznánk az agráros vagy inkább élelmiszeres hallgatóknak a műszaki tantárgyak felvételét és fordítva. Mindenhol azt tapasztalom, hogy a cégek igénylik, hogy az élelmiszermérnöknek legyen komoly műszaki tudása is. Ezt pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha a tantervi hálóban lévő tantárgyakat kiegészítjük további műszaki tárgyakkal.

A szóbeli vizsgáztatás fontos a sikeres záróvizsgázáshoz, majd a vállalati team munkában

Azt is megkérdeztük oktatónktól, hogy hogyan tudnak a hallgatók megfelelően felkészülni Méréstechnika tantárgyának vizsgáira.

– Nagyon örülnék, ha azt mondhatnám most, hogy eredményesen fel tudnak készülni, de akkor nem mondanék igazat. A fő problémának azt látom, hogy a hallgatók nincsenek hozzászokva a szóbeli vizsgához. Már pediglen én időt, energiát nem spórolok erre, mert meggyőződésem, hogyha azt akarjuk, hogy a hallgatók a záróvizsgán eredményesen szerepeljenek, akkor őket szóban is vizsgáztatni kell. Záróvizsga tárgyaknál ez így kellene, hogy legyen. Törekvéseket kell tenni annak irányába, hogy a szóbeli vizsgák előtérbe kerüljenek. Én itt látom a fő problémát, nem az én szigoromban. Hogyha fel is készülnek a hallgatók, nem tudnak előadni – folytatta. – Még úgy sem sok esetben, hogy alásegítek kérdésekkel. Azt látom, hogy nem tudják megfogalmazni a mondanivalójukat. Például lerajzolnak egy kapcsolási rajzot és kérem, hogy mutassák be szóban, amit látunk, néhány gondolat erejéig, de nem tudják elmagyarázni, ami az ábrán van. Nehéz helyzetben vannak velem kapcsolatban a hallgatók, mert sajnos a szóbeli gátja a jó teljesítésnek – nyilatkozott a szóbeli vizsgázás fontosságáról egyetemi tanárunk.

Szabadidőben a családé és a sporté a főszerep

Arra is rákérdeztünk, hogy a Mérnöki Kar első embere mivel tölti szívesen a szabadidejét.

– Ha van szabadidőm, legszívesebben a családdal. Van két gyermekünk. Egy 4 és féléves leányzó, illetve egy közel 11 hónapos fiú. Ha tehetem, akkor velük vagyok. Nagyon szeretek velük játszani. Szeretem látni azt már a 11 hónaposnál is, hogy gondolkodik, csinálja a dolgokat. A gyerekek ilyen szinten, ilyen korban már nagyon okosak és nagyon kreatívak.

– Amire komolyan fordítok időt, energiát, az a sport. Nekem az életemet eléggé meghatározta a sport. Kisebb, rövidebb megszakításokkal mindig is sportoltam. Nagyon sok sportot kipróbáltam. – Korábban igazolt labdarúgó is volt, ahol úgy vélte, hogy egy csapatsport akkor tud jól működni, hogyha a játékosok nem csak egy pályán alkotnak egy jó egységet, hanem azon kívül is.

– Amit már évek óta művelek, az a hosszútáv futás. Teljesen más az, aminek meg kell felelni, vagy az, amit én megtaláltam a labdarúgással szemben. Ez egy egyéni sport. Itt nekem kell jónak lenni egyedül. Aki szokott futni, az tudja pontosan, hogy ez egy szellemi sport is. Folyamatosan megy a diagnosztika a fejünkben ilyenkor. Nehogy túl gyorsan fussunk, vegyünk vissza a tempóból, álljunk be valaki mögé pl., mert szembeszél van, akkor ő felfogja nekem a szelet. Hol igyak, hol egyek, mit igyak, mit egyek – mesélt a hosszútávfutás kihívásainak összetettségéről Prof. Dr. Sárosi József.

– Sokszor furcsa szemmel néznek rám, mikor invitálom a kollégákat, ismerősöket, hogy minden vasárnap reggel 6-kor indulok futni egy félmaratont. Sok társam nincs ebben, tehát ez egy ténylegesen magányos sport, de felfrissíti az embert, a gondolkodását. Nagyon jó ötletek, gondolatok jönnek ilyenkor. Olyasfajta boldogsághormon felszabadulás ez – amit mindenkinek kívánok, – hogy egy szellemileg teljesen más dimenzióba kerül az ember. Nincs az, hogy testileg fáradt vagyok. Ha szellemileg odafigyeltem, és mindenre odafigyeltem, akkor nem fáradok el túlságosan, persze ehhez kellenek a km-ek, meg a rutin is persze. Ezt követően pedig nem egy ágyban fekvős vasárnapról van szó, hanem hazaérek, kicsit felfrissítem magam, és már megyek is mondjuk grillezni. Sütöm a finom ételeket, és így nagyon jó beleindulni a hétbe – utalt arra, hogy feltöltődve szívesen tölt ilyenkor időt családjával, barátaival. Továbbá büszke arra, hogy már 3 alkalommal teljesítette a maratont.

Sportolj te is együtt a Mérnöki Kar dékánjával!

A Mérnöki Kar első embere továbbra is várja a vállalkozó szellemű mérnökhallgatókat és kollégákat, akik szívesen futnak vele néhány kört az Erzsébet Ligetben vagy a Maros, Tisza mellett. Azt is megtudtuk tőle, hogy már nem az idővel versenyzik, hanem önmagával és állóképességével.

– Már 49 éves leszek, így nem az idővel kell versenyeznem, hanem az egészségemért kell megtennem mindent, valamint az állóképességemért. Én a fiataloknak meghagyom azt, hogy versenyezzenek egymással, folyamatosan az órájukat nézzék. Ez már nem az én világom. Ha van olyan hallgató, aki azt mondja, hogy szeretne itt a ligetben 1-2 kört futni, vagy akár más terepen, nyitott vagyok rá. Lehet akár kerékpárral is jönni, kicsit megmozgatva magunkat. Hiszen az a lényeg, hogy megmozgassuk magunkat, mert ha a testünk elfárad, akkor szellemileg is azok leszünk. Ha hallgató, ha kolléga valaki, nem szabad elfáradni, tolnunk kell! – zárta gondolatait az SZTE Mérnöki Kar dékánja.

Szöveg: Újvári Gréta
Fotó: Kovács-Jerney Ádám