A modern technológia készségszintű használatának hiánya nemcsak a mérnökhallgatók karrierlehetőségeit rontja, hanem a gazdasági fejlődést is lassítja. A műszaki fejlődés gyors ütemét egy elhivatott tanári kar igyekszik követni Szegeden, amihez azonban a piaci szereplők segítsége is elengedhetetlen. De aki keres, az talál. A Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar és a Lenze Hajtástechnika Kereskedelmi Kft. együttműködésének gyümölcsét már a mérnökhallgatók is élvezhetik. A részletekről Prof. Dr. Bíró István dékán, Prof. Dr. Sárosi József, a Mérnöki Kar Mechatronikai és Automatizálási Intézetének vezetője, valamint Nagy József, a Lenze kereskedelmi vezetője beszélt a TechMonitor olvasóinak.

Mióta van műszaki képzés a Szegedi Tudományegyetemen?

Prof. Dr. Bíró István: A korábbi Élelmiszeripari Főiskolából 2006-ban alakult egyetemi kar kezdetben élelmiszeripari mérnököket képzett, majd 2009-ben indult meg a műszaki képzés kiépítése és fejlesztése. Élelmiszeripari mérnökök mellett ma már általános gépészmérnököket, mechatronikai mérnököket, ipari termék- és formatervezőket, valamint műszaki menedzsereket képzünk, a Mechatronikai és Automatizálási Intézetben pedig ezen belül elsősorban mechatronikai képzés folyik. 2015-től duális képzést is végzünk, több mint 70 régiós iparcéggel együttműködve.

Mennyire modern a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar eszközparkja?

Prof. Dr. Bíró István: Lehetnénk jobb állapotban is. Az „autóvárosok” egyetemeiben hatalmas fejlesztések valósultak meg, ami nálunk még várat magára. A Mechatronikai és Automatizálási Intézet éves szinten 20-30 millió forintot költhet fejlesztésre, ami az épülettől eltekintve nem számít elegendőnek, és átfogó fejlesztéshez nem elég. A mérnöki kar öt intézete összesen több mint 10 milliárd forintos fejlesztési tervet tudna azonnal letenni az asztalra, de a realitások talaján kell mozognunk.

Prof. Dr. Sárosi József: Nagyon aktívak vagyunk viszont a pályázatok, akár a határokon átnyúló projektek terén. Alig tíz éve vagyunk jelen a műszaki oktatásban, talán elmondható, hogy mi még mindig az első lépéseket tesszük meg a fejlesztések terén. Viszont gyakorlatorientált oktatást végzünk, a gyakorlati foglalkozásokon sokszor két tanár foglalkozik a kisebb létszámú csoportokkal is, amihez sok modern hardverre van szükségünk. Hatalmas segítséget jelent az ipari szereplők elhivatottsága és segítsége.

Mennyire aktívak a hazai iparcégek a felsőoktatás támogatásában?

Prof. Dr. Sárosi József: A kapcsolatok nagy része személyes találkozásokon jön létre, például a versenyek alatt. Azok az idők talán már elmúltak, hogy egy nagyvállalat egy komplett laboratóriumot alakítana ki az egyetemen a saját költségén. De vannak segítő kezek, jó példa erre a Lenze is. A koronavírus-járvány csillapodásával fogalmazódott meg bennünk az igény, hogy a laborban minden hallgatónak saját mérőhelyet alakítsunk ki saját PLC-vel és laptoppal. A szállítási nehézségek idején azonban egyedül a Lenze volt képes arra, hogy ennyi PLC-t időben leszállítson nekünk – mások egy-másfél éves szállításra vállaltak 20 db PLC-t. A Lenze viszont anélkül, hogy bármi biztosat tudtunk volna mondani, már el is indította a rendelést a gyártás felé. Ez olyan szintű bizalmat sugallt felénk, amit mások nem vállaltak fel, és ezzel nem is akartunk visszaélni.

Mi a titka ennek a rugalmasságnak?

Nagy József: A Lenze egy valódi családi vállalkozás annak minden előnyével, ha tehát bizonyítanunk kell valahol, akkor a rugalmasság az egyik legnagyobb fegyverünk. A magyar iroda minden tagja egyetért abban, hogy az oktatás kiemelt fontosságú a magyar ipar számára, ezért ahol tudunk, ott segítünk. Ebben a cégközpont is a segítségünkre volt a Lenze egyetemekre szabott támogatási programjával. A 20 darab, mindenestül nagyjából 65 ezer euró piaci értékű PLC-csomagot kimagasló kedvezménnyel adtuk át az egyetemnek. Fontos volt számunkra, hogy elinduljon az együttműködés a Szegedi Tudományegyetemmel, mert jó érzés, ha modern eszközökkel támogathatjuk egy egyetem műszaki képzését. Megtisztelő, hogy cserébe a labort cégünk névadó alapítójáról nevezték el. A Hans Lenze Irányítástechnikai Laborban hetente 25-30 órát tartanak, csoportonként 16-18 fővel, ami komoly kihasználtsági szintet jelent.

Milyen műszereket szállított a Lenze az egyetem számára?

Nagy József: A feladat 20 db, modern eszközökkel felszerelt mérőhely kialakítása volt, amihez 20 db Linux-alapú c520 PLC-vezérlőt szállítottunk. A c520 PLC-vel igényes vezérlési feladatok valósíthatók meg több tengely dinamikus, koordinált mozgatásához. Szoftverelemeink révén modern és moduláris gépvezérlések hozhatók létre. Szoftverszinten egy webalapú képi megjelenítést is integráltunk minden PLC-be. Bővítőkártyán különböző IO-modulokat is biztosítottunk. A szoftver a Lenze oktatási intézmények számára létrehozott licenceiből származott, ami a PLC-ben rejlő összes lehetőség kiaknázását és begyakorlását lehetővé teszi.

Prof. Dr. Sárosi József: Nem tudok arról, hogy más egyetemen folyna olyan irányítástechnikai képzés, ahol a hallgató saját PLC-csomaggal dolgozhat, beleértve a laptopot is. A tervezőszoftverek világában ez megszokott, de a hardverek világában elég egyedülálló képzést valósítottunk meg. Maradtak fejlesztési terveink, amikben innentől kezdve a Lenzére számítunk első számú partnerként.

A régióban mennyire népszerű a műszaki pálya?

Prof. Dr. Bíró István: Sokat segítene, ha a közoktatásban erősebb szerepet kapnának a természettudományok, de köztudott, hogy ezek inkább visszaszorultak az utóbbi 20 évben. Gyerekkorban kellene elkezdeni az érdeklődés felkeltését, amiből később az elhivatottság és az affinitás létrejönne, az egyetemnek már nem az lenne a dolga, hogy a fiatal elmében felkeltse az érdeklődést. Mint az országban mindenhol, hozzánk is szerényebb alapképzettséggel érkeznek a hallgatók, és a középiskolákban nem sok fogalmat szereznek arról a gyerekek, hogy miről szól napjainkban egy mérnök munkája. De a környékbeli iparcégek várják a végzős mérnököket, ami jó karrierlehetőségeket jelent, és ez hosszabb távon az érdeklődést és növeli a mi képzéseink iránt.

Prof. Dr. Sárosi József: Általánosságban is olyan érzésünk van, hogy a mai fiatalok komolyabbak és némileg tudatosabbak, mint a 10-20 évvel ezelőttiek. A FANUC Olimpia Robotikai Versenyre például nyolccsapatnyi hallgató jelentkezett a mérnöki karon – annyi, mint az ország többi felsőoktatási intézményén összesen. Érzik a hallgatóink, hogy valami pluszt hozzá kell tenniük a kapott képzéshez. A duális képzésben részt vevő hallgatók példaként szolgálnak a többiek számára. A célunk az, hogy már az általános iskolától kezdve egy, egészen a munka világáig tartó pályaívet rajzoljunk fel a gyerekek számára, ami ha megvalósul, meg is tartja őket a régióban felnőttkorukban is.

Forrás: Molnár László / www.szakmaban.hu