Techtogether 2022 Ősz
A Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának Airrari-STECO teamje idén is részt vett a Techtogether mérnök hallgatói versenyen, amelyen már több éve eredményesen szerepel. A versenyen a hallgatóknak additív gyártás, automatizálás, robotika, ipari és jármű-szoftverfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat kell megoldaniuk, amelyeket olyan cégek adnak ki, mint például a Bosch Rexroth, a KUKA, a Knorr-Bremse vagy a Humda. Így a csapattagok, valós céges és ipari környezetből érkező kihívások megoldásával szerezhetnek értékes szakmai tapasztalatot. A feladatok lehetnek helyszíni feladatok, ezeknél elengedhetetlen a jó probléma megoldó képesség, illetve szükség van a megfelelő és széleskörű tudásra és kommunikációra a tagok között. Vannak előzetesen kiküldött feladatok is, ezek általában jóval összetettebb feladatok, melyek komoly utánjárást és munkát igényelnek. A megoldások kidolgozására 1-2 hete van a versenyzőknek és azokat a helyszínen kell bemutatniuk az adott cég képviselőinek, ezzel is bizonyítva rátermettségüket. Idén a csapat 17 fővel indult és a 12 csapatból a legjobbnak bizonyult a KUKA CEE GmbH Magyarország, illetve a Trenkwalder Recruitment Kft. feladatai kapcsán.
Kotroczó Zoltán (Bosch Rexroth):
A feladaton Molnár Olivérrel közösen dolgoztunk, aki betegség miatt sajnos nem tudott a helyszínen megjelenni. A feladatunk egy Rexshaker névre keresztelt italkeverő géphez kapcsolódott, amely egy látványos showelem, egyfajta robot bartender. Az automata koktélkészítő felveszi a vevő rendelését, majd a vevő poharát az italkészítés helyszínére szállítja, ahol a megfelelő mennyiségű hozzávalókat tudja kiadagolni. Ezt követően lezárja a poharat, megrázza vagy megkeveri az italt és az elkészült italt felszolgálja a vevőnek.
A feladatkiírás részeként a cég felsorolta a gép néhány ismert hibáját, ilyen volt például az, hogy a gépen nem volt semmilyen státusz visszajelzés, hogy éppen milyen állapotban van a gép. Lehetséges volt az üzemkész állapotba lépés előtt is elindítani a programot mindenféle hibajelzés nélkül. Ezt a hibát a gép programjának átírásával oldottuk meg, úgy, hogy adott állapotokban lehessen csak egyes programrészeket futtatni és az egyes állapotok között csak megfelelő kilépési feltételek teljesülése mellett tudjunk váltani.
Egy másik ismert hiba az volt, hogy a gép csak fix 3 cl-es adagok kiadagolására volt képes, erre szintén megoldást kellett találnunk. Ezt úgy oldottuk meg, hogy minden egyes italhoz külön perisztaltikus szivattyút építettünk be, amellyel szinte milliliter pontosan lehetett adagolni az ital mennyiségét.
A feladat azt is kérte, hogy vázoljuk fel a koktélkészítő teljes átalakításának vázlatát, amelyet egy egyszerű rajzzal szemléltettünk és a helyszíni prezentáció alkalmával részletesen elmondtuk az átalakításunk részleteit és előnyeit.
A helyszíni prezentáció során azt éreztük, hogy a zsűrinek tetszenek az ötleteink és csak nagyon kevés részletben találtak kifogásolni valót, amelynek természetesen ott helyben hangot is adtak, hogy pontosíthassunk, hogyha mi is rájöttünk a hibánkra. A pontozás végül mondhatni megerősítette a megérzéseinket, viszonylag jó pontszámmal, a 14 csapatból az 5. helyre kerültünk a Bosch-Rexroth pontozási listáján.
A feladatok rendre érdekesek és tanulságoknak bizonyultak számomra. Bepillantást nyerhettem több olyan területre is ahová, más esetben nem sok lehetőség adódik. Izgalmas volt egyik standtól a másikhoz sietni, miközben még az előző problémán rágódtunk. Vagy mikor az egyik feladat bemutatása előtt körülbelül 1 órával rájöttünk, hogy azt nem helyszínen kell megoldani és hirtelen három ember ugrott neki az Inventornak. Örülök, hogy végül sikerrel tudtuk venni az akadályokat.
Molnár Géza Roland (AVL Hungary Kft.):
A feladatot először ötleteléssel kezdtük. Ekkor mindenki bedobott pár megközelítési módot, amit reálisnak tartott. Ilyenek voltak a szimplamotoros, duplamotoros, vagy rugós, motoros feszítő és ütő szerkezetek. A legjobban a rugó által előfeszített ,,kalapáccsal való lepöckölés” tetszett, ezért ezt terveztük meg 3D-ben. Ennek azt a lényeges hibáját, hogy az üveg nyaka eltörhet a hirtelen fellépő nagy erő hatására, az első konzultáción. Péter Szabó István tanár úr jelezte számunkra, ezért más megközelítést választottunk. A másik megközelítés pedig a végleges mozgó platformos, dupla motoros hajtás lett, amit végig vittünk a versenyig. A lényege, hogy az üveget egy gombra tesszük rá, majd automatikusan leszorítjuk egy gyűrűben végződő platform segítségével, amelyet egy motor által meghajtott menetes rúd segítségével tudunk mozgatni. Ezen a leszorító platformon található egy másik, hasonló elven működő szerkezet. Ez lassan lefeszíti a kupakot, majd az egész szerkezet visszaáll alaphelyzetbe. Az ötletről dokumentációt, és power point bemutatót csináltunk a feladatnak kiírásnak megfelelően. Ezzel készen voltunk a felkészüléssel.
Varga Krisztián László (KUKA CEE GmbH Magyarország):
Idén én vállaltam a csapat vezetését ennek megfelelően rengeteg e-mailt és üzenetet váltottam Dr. Péter Szabó István tanár úrral és a csapattagokkal a konzultációk időpontjait egyeztetve vagy egyéb a csapat részvételéhez szükséges körülmények megbeszélése miatt. Ezenfelül részt vettem a KUKA CEE GmbH Magyarország feladatának megoldásában is, amelyen rajtam kívül még Szűcs Péter és Kovács Krisztián dolgozott.
A feladat első részének a tavaszi versenyen történt a kidolgozása, ahol a 100-ból 94 pontot sikerült szereznünk nem sokkal lemaradva a legjobb megoldás mögött. Így nem titkolt célunk volt, hogy idén a mi megoldásunk legyen nyerjen, ami sikerült is. A tavaszi feladat adott paraméterek alapján egy automatizált cella felépítése volt. A leírásban az szerepelt, hogy van két beszállító szalag bizonyos magasságban, ahol megadott méretű és tömegű dobozok érkeznek. Ezenfelül van két elszállító szalag szintén adott magasságban, amelyeken szabványos raklapok érkeznek és ezekre a raklapokra kell a dobozokat maximum 7 sor magasan, illetve a dobozok közé kartonpapír lapokat pakolni egy KUKA robotkar segítségével. Nekünk kellett, meghatározni a dobozok optimális pakolási módját, a megfelelő robotkart kiválasztani, a megfogó szerszámot megtervezni, a robotkar működési folyamatát meghatározni és a cella felépítését nagyjából meghatározni.
A mostani versenynél a feladat az volt, hogy a KUKA.Sim programban a tavasszal megálmodott cellát elkészítsük és szimulációt készítsünk a folyamatról. Hármunk közül senki sem dolgozott még ezzel a szoftverrel. Így alapos kutató munka vette kezdetét és interneten fellelhető segédanyagok segítségével próbáltuk működésre bírni a programot. Nem volt egyszerű, ugyanis eleinte még az adott elemek munkafelületen való elhelyezése is nehézségeket okozott és ez csak a jéghegy csúcsa volt, ezután jött a szimuláció készítése. Szerencsére a feladat bemutatása csak a verseny második napján volt, így még a szálláson is a megoldáson dolgoztunk. A munka éjjel sem állt meg, így másnap kicsit fáradtan, de egy kész szimulációval indult, melynek később meg is lett az eredménye.
A versenyfeladatok szokás szerint nagyon ötletesek és színesek voltak. Sok olyan eszközzel, kihívással találkozhatunk a verseny során, melyekkel más keretek között aligha lenne lehetőség. A cégek idén is új kihívások elé állítottak minket. Volt, ahol egyszerre többen is jelen voltunk és mindenki hozzátett egy kicsit, hogy megoldás születhessen. Összességében a verseny sokat segít abban, hogy pontosabb képet kapjunk arról, mi is vár ránk, ha a diplománk megszerzése után munkába állunk.
Köszönjük szépen a szervezőknek a verseny lebonyolítását, Dr. Péter Szabó István és Forrai Sándor tanár úrnak a segítséget az előzetes feladatok megoldása során, Babarciné Zelenka Editnek a szállással és utazással kapcsolatos ügyintézést és a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának, hogy anyagi hozzájárulásával lehetővé tette csapatunknak a versenyen való szereplést!
