A közönségdíjat és a második helyezést hozta haza Urr Lilla az SZTE-Prezilimpiáról

A 2025. áprilisában lezajlott Mérnöki Kari válogatón –, mely a Mérnöki Tehetség Központ Tudományos Diákkörének, Dr. Zsótér Brigitta és Muhi Piroska szervezésének köszönhetően valósult meg, – Urr Lilla sikeresen továbbjutott a prezentációs verseny országos döntőjébe. Tavalyi győzelme, és az idei eredményeinek elérése során mentora Vízi Noémi, az SZTE Gazdaságtudományi Karának oktatója volt. Élelmiszermérnök hallgatónk idén a második helyezést, illetve a jól megérdemelt közönségdíjat zsebelte be.

„Észrevétlenül háttérbe szorulhatnak azok az értékek, gondolatok és alkotások, amelyek igazán emberivé tesznek minket”

Elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan is barátkozott meg hallgatónk a verseny idei témakörével, illetve hogy mit is szeretett volna átadni előadása során a hallgatóságnak.

– Az idei verseny témája a „Digitális biztonság és MI: Védelem vagy veszély?” volt. Az én előadásom egy robotok által uralt, posztapokaliptikus jövőképpel indult, ahonnan eljutottunk egy sokkal aktuálisabb kérdéshez: hogyan hat a mesterséges intelligencia az emberi identitásra és kreativitásra. Úgy gondolom, hogy jelenleg nem a gépek fizikai térhódításától kell tartanunk, hanem attól, hogy közben észrevétlenül háttérbe szorulhatnak azok az értékek, gondolatok és alkotások, amelyek igazán emberivé tesznek minket. A célom az volt, hogy erre felhívjam a figyelmet, és megmutassam, hogy a mesterséges intelligencia önmagában nem veszély, sőt. A probléma csak akkor kezdődik, ha kizárólagos megoldásként kezdjük használni. Igyekeztem az előadásommal lelkesíteni, és iránymutatást adni arra, hogyan őrizhetjük meg tudatosan saját kreativitásunkat és önazonosságunkat ebben az algoritmusokkal teli világban.

A gyakorlott előadókon nem látszódik a lámpaláz

Arra is megkértük hallgatónkat, hogy meséljen a verseny hátteréről, tapasztalatairól, és hogy miért lehet érdemes más egyetemi hallgatóknak is megmérettetnie magát a prezentációs műfajban.

– A Prezilimpia verseny egy remek lehetőség arra, hogy családias, támogató légkörben, a nagybetűs élet kihívásaihoz képest „kicsiben, tét nélkül” gyakoroljuk és fejlesszük a szónoki és előadói készségeinket. Az előadásokra való készülés során az ember jobban megismeri önmagát, azt hogy mi az, amiben jó, mi okoz nehézséget és hogyan reagál a színpadi helyzetekre. A mentoroknak köszönhetően már a felkészülés is nagyon hasznos, hiszen teljesen személyre szabott tanácsokat kapunk. Megtanuljuk, hogyan tűnhetünk határozottnak és magabiztosnak akkor is, ha ez az elején még nem jön természetesen, illetve azt is, hogyan kezeljük vagy leplezzük a lámpalázat, amikor sok ember előtt kell megszólalnunk. Tippeket kapunk arra is, hogyan építsünk fel egy igazán figyelemfelkeltő előadást illetve, hogy milyen eszközökkel tarthatjuk fenn a közönség érdeklődését az első perctől az utolsóig. A felkészülés során azt is kipróbálhatjuk, hogy a szónoklás eszköztárából melyek állnak hozzánk a legközelebb, melyek tükröznek minket a legjobban, így később, akár improvizált helyzetekben is bátran tudunk ezekhez nyúlni. Minden sikerélményként megélt szereplés hozzájárul ahhoz, hogy egyre bátrabban, magabiztosabban szólaljunk meg más helyzetekben is legyen az akár vizsga, állásinterjú vagy egy munkahelyi prezentáció. A versenyen szakmai zsűri értékeli az előadásokat egy előre meghatározott szempontrendszer alapján, így a nap végén tőlük is hasznos, építő visszajelzéseket kapunk, amelyek a jövőben is segíthetnek fejlődni.

Támogatás és inspiráció a versenytársaktól is

A Prezilimpia során szerzett élményeiről, a prezentációk világának sokszínűségéről is vallott dobogós és közönségdíjas előadónk.

– A versenyen már tavaly is, és idén is nagyon jól éreztem magam. A légkör, ahogy már említettem, rendkívül támogató, inspiráló. Úgy veszem észre, a versenyzők is sokkal inkább barátként és segítőként tekintenek egymásra, mintsem ellenfélként. A szervezők, mentorok és zsűritagok szintén végig bátorítanak, visszajelzéseikkel pedig értékes tanácsokat adnak, amiket a jövőben is tudunk hasznosítani. Nagyon jó érzés, amikor számomra ismeretlen nézők vagy versenytársak jönnek oda az előadásom után, hogy gratuláljanak vagy megdicsérjenek. Ezek a visszajelzések rengeteget jelentenek, és hatalmas lendületet adnak a jövőbeli szereplésekhez. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy érdemes kiállni és megszólalni. Nagyon sokat tanulunk egymás előadásaiból is, nagyon érdekes látni, ki hogyan közelíti meg a megadott témát, mennyire különböző perspektívák jelennek meg ugyanarra a kérdésre – mesélt a megmérettetés során tapasztalt élményeiről másodéves élelmiszermérnök hallgatónk.

Nem csupán zenés karaoke létezik

A legszórakoztatóbb versenyszámról is szívesen mesélt prezentálásban gyakorlott hallgatónk, melynek idén is részese volt.

– A Prezilimpia egyik hagyománya a karaoke versenyszám, ahol előzetes felkészülés nélkül kell két percen át beszélni a kivetítőn megjelenő, véletlenszerű diák alapján. A csavar az, hogy egyszerre csak az aktuális és a következő diát látjuk, így teljesen improvizálva kell értelmes, összefüggő előadást alkotni a 15 másodpercenként váltakozó képsorokból. A színpadon állva ez a két perc végtelennek tűnik, de nézőként minden előadás szórakoztató a maga módján, úgyhogy a jó hangulat ilyenkor garantált. Arról nem is beszélve, hogy minden versenyző ajándékcsomaggal térhet haza, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy ez az esemény ne csak egy verseny, hanem élmény is legyen – szólt a Prezilimpia élményeinek koszorújáról Urr Lilla.

Szöveg: Újvári Gréta
Fotók: Zsótér Brigitta, Újvári Gréta