„Módszereket tanulunk, nem szövegeket, összefüggéseket tanulunk be, hanem szemléletet építünk, amihez módszerekre van szükség” – interjú Prof. Dr. Bíró Istvánnal

Prof. Dr. Bíró István 2009. óta a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának oktatója. 2017. július 1-től 2024. június 30-ig a kar dékánjaként tevékenykedett. Elhivatottságának köszönhetően többek között a fiatalok számára vonzó képzési kínálatot, valamint a duális és kooperatív képzést sikerült kialakítania a szegedi mérnökképzésben.

A műszaki képzésben résztvevő hallgatók számára jól ismert – főként a mechanika tárgykörét oktató – Prof. Dr. Bíró István 2009. augusztusában került bele a szegedi mérnökképzés vérkeringésébe. Gyorsan a kar egyik mozgatórugójává vált, hiszen 2010. augusztus 1-jével már a Műszaki Intézet vezetésével is megbízták. Már a kezdetektől fogva kiemelt szerepének érezte a műszaki-mérnöki képzések fejlesztését, reagálva a munkaerőpiaci igényekre. Így nevéhez köthető a gépészmérnöki, mechatronikai mérnöki alap- és mesterszak, az ipari termék- és formatervező mérnök, valamint a műszaki menedzser mesterképzési szak akkreditációja is. Irányításával indult be 2015. szeptemberében az SZTE Mérnöki Karon a duális, majd 2018-tól a kooperatív képzési forma.

Az oktatás és Prof. Dr. Bíró István

Okleves mezőgazdasági gépészmérnöki diplomájának megszerzését követően Mezőtúron, egy agrár-műszaki főiskola tanüzemében helyezkedett el fejlesztőmérnökként. Itt mezőgazdasági kisgépek gyártmány- és gyártásfejlesztésével, hidraulikus gépek átalakításával és tervezésével, valamint emelőgépek tervezésével foglalkozott. Karrierjének elején 100%-ig biztos volt abban, hogy oktatni nem szeretne. A tanüzembe viszont rendszeresen jártak a hallgatók.

– Láttam a hallgatókat, jöttek-mentek, egyes kollégák tartottak nekik órákat és addig-addig figyeltem őket, míg úgy gondoltam, hogy megpróbálom én is, és 3 év után, ’87-ben be is kerültem a Műszaki Alapozó Tanszékre. Gépelemeket oktattam, 7 éven keresztül. Nagyon szerettem, nagyon jó szintetizáló tantárgy, amely épít a matematikára, a mechanikára, a műszaki ábrázolásra. A hallgatók is szerették. Közelebb állt hozzájuk, sokkal inkább kézzel foghatóbb, mint a mechanika. Tényleg nagyon szép élményeim voltak itt a gépelemek oktatása kapcsán, de aztán belefáradtam a rajzok ellenőrzésébe, és amikor 7 évvel később egy kolléga nyugdíjba ment, átvettem a mechanika oktatását, amely a fő tantárgyam lett itt, Szegeden is. – Műszaki képzésben tanuló mérnökhallgatók generációinak adja át egyetemi tanárunk a mechanika tudományágának ismereteit és szeretetét. Alapképzésben 3, mesterképzésben hallgató diákjaink további két féléven keresztül hallgathatják ezeket a tantárgyakat.

Súlyos tantárgy, de gyakorlással megszerethető

– A mechanika azért súlyos tantárgy a gépészmérnököknél, mechatronikai mérnököknél. Súlyos tantárgy olyan értelemben is, hogy küzdenek vele a hallgatók, sokan nem elsőre tudják teljesíteni és nem olyan könnyen lehet megszeretni. Sikerélmények segítik a hallgatókat a tantárgyat megszeretni. Sok hallgató nagyon jól belejön és szép eredményeket produkál, és megérzi az ízét ezeknek a műszaki számításoknak. Alap műszaki számításokról van szó. Szerkezetek, azok terhelése, alakváltozások, méretezések alapjai, amelyek elsajátítása fontos a gépészmérnökök számára. Ez hozzátartozik a mérnöki szemlélet építéséhez. Szerintem az oktató lelkesedése segít a tantárgyat megszerettetni, továbbá lehet érthető módon magyarázni, hogy viszonylag könnyűnek tűnjön az a hallgató számára. Egyszerű eszközökkel lehet és kell is építkezni, hogy közel lehessen vinni ezeket a témákat a hallgatókhoz.

Rákérdeztünk arra is, hogy hogyan tudnak a műszaki képzésben résztvevő hallgatóink eredményesen szerepelni zárthelyi dolgozatok és vizsgák során. – Itt is a gyakorlás a lényeg. A módszerek alkalmazását példákon keresztül lehet elsajátítani. Különféle technikák vannak, mikor mit hogyan veszünk figyelembe, hogyan számítunk nyomatékokat, hogyan bánunk a keresztmetszetekkel, stb. Olyan módszereket tanulunk, amelyek alkalmazásával szinte bármilyen keresztmetszettel elboldogulunk. Módszereket tanulunk, nem szövegeket, összefüggéseket tanulunk be, hanem szemléletet építünk, amihez módszerekre van szükség. Általában a gépészmérnököknek különféle módszereket kell ismerni, különböző technikákat, megközelítéseket, ezáltal képes lehet olyan problémákat megoldani, amikkel eddig nem találkozott, de ha elég sokfélével már megbirkózott, akkor a következők is megoldhatók lesznek. Gyakorlással lehet ezt elsajátítani.

A szegedi mérnökképzés 3 jelentős, stabil alapon áll

– A legfontosabb célkitűzés, hogy a kar zavartalanul működjön – kezdett bele Prof. Dr. Bíró István dékáni ciklusának végén tisztségének céljainak és eredményeinek értékelésébe. – Ez meg is valósult, úgy gondolom. Ahhoz, hogy ez tényleg úgy működjön, ahogy szeretnénk, egy hármas megközelítés kell. Szükséges egy vonzó képzési kínálat a hallgatók számára; valós gazdasági-társadalmi igényeken alapuló, viszonylag széles képzési paletta. A hagyományos élelmiszeripari és élelmiszeripari-gépész profilt jelentősen kiszélesítettük, tehát úgy gondolom, hogy megvan a széles képzési kínálat. Második fontos elem a kiterjedt vállalati kapcsolatrendszer. Az is volt hagyományosan korábban, azonban a rendszerváltás leépítette ezeket. A 90-es években leépültek ezek a kapcsolatok, amelyeket új alapon újra kellett építeni. A 2015-től bevezetett duális képzés és néhány évvel később a kooperatív képzés sokat segített ebben. Ezek révén sokkal közelebb kerültünk a vállalatokhoz. Nagyon fontos, hogy a befogadó oldallal is legyen kapcsolatunk, legyen hová menni a hallgatóknak, legyen alkalmuk bedolgozni magukat a vállalati szférába, legyen egy ilyen átmenet. A hallgatók többsége partner is ebben. Harmadikként a bementi oldal is fontos a kar működése szempontjából. Fontos, hogy különféle csatornákon keresztül eljuttassuk a jó hírt a fiataloknak, családoknak, miszerint helyben is van olyan életpálya-lehetőség, kilátás, ami aztán végig viszi őket a felsőoktatáson keresztül a vállalatokig. Úgy gondolom, hogy együtt gondolkodva, számos közoktatási intézménnyel ezt az utóbbi években eléggé megerősítettük. Így ez a hármas osztat tud működni folyamatában. Fontos szempont, hogy nem pillanatnyi beiskolázásban gondolkozunk, hanem évekre előre tervezünk.

A Gépészeti Intézet vezetője úgy gondolja, hogy a szegedi mérnökképzés jó alapot, és számos pályalehetőséget kínál a felsőoktatás előtt állók, és azok hallgatói számára. Látja, hogy az SZTE Mérnöki Kar képzési kínálata stabilan fejlődik, és vállalati partnereinek száma is folyamatosan bővül. Természetesen a felett sem hunyhatunk szemet, hogy egyre több nagy cég hoz létre Szegeden, és annak környékén telephelyeket, gyártóegységet. Ezek természetesen mérnökök nélkül nem tudnak működni.

A legemlékezetesebb élmények nyomában

Dékáni pályafutása alatt Prof. Dr. Bíró Istvánnak többek között olyan nehézégekkel kellett szembenéznie, mint a COVID-19 járvány idején az online oktatási mód bevezetése, valamint a következtében kialakult interneten történő záróvizsgáztatás, online mérnökavatás. Ezen emlékek mellett azonban eredményesnek gondolja a képzési kínálat fejlesztését. Pozitív élmény számára az is, hogy 2022-ben a Mérnöki Kar hallgatóinak szavazata alapján az „Év Oktatója” elismerésben is részesülhetett. Továbbá örök élmény marad számára az utolsó Összdolgozói értekezleten kapott tapsáradat.

A szabadidő kellemes eltöltése

A kedvenc szabadidős tevékenységére is rákérdeztünk oktatónknál. – Azt túlzás lenne állítani, hogy a kollégákkal asztaliteniszezünk, inkább csak pingpongozunk, de azt nagyon szívesen. Nagyon sok másra nincs idő, de hátha majd az ezt követő időszakban.

Az erőemelés országos bajnoka

Talán eddig kevesen tudták, hogy Prof. Dr. Bíró István az erőemelésben is jeleskedett. Tizenötéves korában súlyzót ragadott, majd az országos bajnokságokig jutott.

– 15 éves voltam, mikor először súlyzót a kezembe fogtam, és megtetszett. Aztán nagyon szerény körülmények között egy volt osztálytársammal kezdtük el húzni, nyomni a vasat és aztán 17 éves voltam, amikor alapítottunk egy egyesületet a lakóhelyemen. Akkor klub volt, később egyesületté alakult – azt is megtudtuk, hogy a szervezet az óta is működik, és 3 év múlva lesz 50 éves.

– 26 éves koromig versenyeztem is. Kétszer voltam országos bajnok, 1983-ban és ’86-ban. Aztán úgy döntöttem, hogy a versenyzést inkább abbahagyom, mert rendszeresen megfájdult a derekam, de csak akkor, amikor 270 kg-nál többel guggoltam. Utána is még mintegy 10 évig jártam edzőterembe, amíg a munka és a család el nem tántorított az edzéstől. Na de majd nyugdíjban esetleg – jegyezte meg mosolyogva az SZTE Mérnöki Kar korábbi dékánja. Természetesen a számokra is kíváncsiak voltunk.

– A legjobb fogásom a guggolás volt. Versenyen a legjobb eredményem kerek 300 kg volt. Edzésen egyszer 305 kg is. A felhúzás is ment tűrhetően, ebben 320 kg volt a legjobbam, fekvenyomásban pedig 210 kg.

Immáron az új vezetőségé a főszerep

– Sikeres folytatást kívánok az új vezetésnek. Haladjanak tovább ezen az úton, építsék tovább a Mérnöki Kart, még jobban, még nagyobb lendülettel, friss elszántsággal – zárta gondolatait Prof. Dr. Bíró István. Természetesen a szegedi mérnökhallgatóknak a továbbiakban is próbálja majd átadni a mechanika szeretetét, és aktívan fog részt venni a képzési kínálat további bővítésében is.

Szöveg és fotó: Újvári Gréta