Az Intézet története


Történetünk

 

Az Intézet jogelődje a 80-as években Technológiai Intézetként működött; a Kémia, Biológia, Technológia és Művelettan Tanszékek munkáját fogta össze az Élelmiszeripari Főiskolán. A Kari Tanács 1991. január 14-én tartott ülésén felülvizsgálta a Kar szervezeti felépítését és az 1979-ben létesített intézeteket megszüntette. A Karon folyó szakemberképzéssel kapcsolatos oktatási és kutatási feladatokat a továbbiakban az ezzel egyidejűleg létesített tanszékek látták el, amelyben a Technológia Tanszék változatlan elnevezéssel működött tovább. A Tanszék vezetője Dr. Huszka Tibor főiskolai tanár lett. A Kari Tanács 1997-ben – főigazgatói előterjesztésre – ismételten átalakította a Kar szervezetét, melynek során - önálló oktatási szervezeti egységként - öt tanszéket hozott létre. Az egyes tanszékek elnevezését megváltoztatta; a korábbi Technológia Tanszék az „Élelmiszertechnológia és Környezetgazdálkodás Tanszék” elnevezést kapta. A mai Élelmiszermérnöki Intézet az Élelmiszer-tudományi Tanszék és az Élelmiszertechnológia és Környezetgazdálkodás Tanszék fúziójával jött létre 2006-ban. A fentiekben ismertetett szervezet-átalakítási és korszerűsítési intézkedésekből kitűnik, hogy a Tanszék - némi névváltoztatással ugyan, de alapvetően - megtartotta technológiai jellegét és az élelmiszertechnológia oktatásban elfoglalt vezető szerepét. Mindez elsősorban a gyakorlatorientált képzési koncepciónak, az élelmiszeripari üzemekkel, cégekkel való hatékony és rendszeres kapcsolattartásnak, valamint az őket képviselő, komoly szakmai gyakorlati tapasztalattal rendelkező, országosan elismert vezetőknek köszönhető.



Az Intézetben dolgozó kollektíva tagjai nem ritkán több évtizedes oktatási-kutatási tapasztalattal rendelkeznek az élelmiszerek területén. 1989-ben a Technológia Tanszék a Mars tér 7. sz. alatti épületből átköltözött a tágas, erre a célra tervezett és épített Moszkvai krt. 5-7. sz. alatti gyakorlati oktatási épületbe. Az akkori kor színvonalának megfelelő laboratóriumok mellett máig egyedülállónak számít az a gyakorlati oktatást és célzott alapkutatást segítő infrastrukturális háttér, amelyet a műhelycsarnokok, „pilot-plant” üzemek jelentenek. Ilyen felszereltségű és összetételű, a laboratóriumi fejlesztéseket segítő K+F infrastruktúra még a jóval gazdagabb USA egyetemeken sem számít általánosnak.