Prof. Dr. Véha Antal oktatói pályafutása 1982. februárjában 1-jén kezdődött a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karán, és annak jogelőd intézményeiben. – Most éppen 42 éve a minap. Nagyon is jól alakult a helyzet, mert ahogy idejöttem 1-jén, 8-án már meg is született a fiam. Minden Szegedhez köt, – folytatta – bár nem vagyok szegedi. Békés megyei Endrődön születtem. Orosháza város az, amit szülőföldemnek tartok. Oda jártam a Táncsics Gimnáziumba – amire ma is nagy szeretettel gondol vissza olyannyira, hogy az ott működő Öregdiák Egyesületnek is igazán aktív tagja.

Kapcsolat Dr. Huszka Tiborral, a ma működő Élelmiszeripari Szakmai Klub névadójával

– 82. óta itt vagyok, engem Huszka Tibor Professzor úr vett fel. Aki a klubnak is a névadója, aki egy legendás, nagy orgánumú és nagyon jó előadó embernek tartok, és ő volt akkor a tanszékvezető. Akkor már évek óta nem tudták a növényi ágazatot betölteni. És akkor gyakorlatilag a felvételikövetelmény volt, hogy valaki mezőgazdasági gépészmérnök legyen, mert a malomipar, a gabonaipar talán az összes élelmiszeripari ág közül a leginkább mechanizált, gépesítettebb – arról is mesélt, hogy más is közel állt a lelkéhez – Nagy szívvel gondolok itt nem csak Huszka Tanár úrra. Itt van Fenyvessy Tanár úr is, korábbi intézetvezető, akivel szintén nagyon jó emberi kapcsolatot ápoltam.

Prof. Dr. Véha Antal 2005-től a Környezetgazdálkodás Tanszék tanszékvezetőjeként, majd 2006-tól az Élelmiszermérnöki Intézet intézetvezetőjeként tevékenykedett. Szintén 2006-tól egy évig a SZÉF főigazgatói, majd 2007-től a Mérnöki Kar dékáni tisztségét töltötte be 2013-ig. Egyetemi tanári kinevezésére 2008-ban került sor.

A többgenerációs molnárember

– Ha azt nézzük, a malomipar nem is közvetlen fogyasztási terméket, élelmiszert gyárt, viszont egy halom olyan iparágnak az alapjául szolgáló lisztet termel, ami szorosan kapcsolatban van a mezőgazdasággal, tárolással, ami onnantól kezdve az a mi dolgunk, gabonaiparosoké, malomiparosoké. Nagyon szoros kapcsolatban van e terület az agrártermeléssel – lendült bele a szakma iránti szeretetének tolmácsolásába Élelmiszermérnöki Intézetünk kiemelkedő oktatója.

– Nagyon-nagyon közel került a szívemhez – mesélt szakterületéről professzorunk – Már csak azért is, mert kiderült, hogy több generációval korábban már az én apai nagyapám testvérének volt egy malma Hunya községben, Endrőd mellett, úgyhogy ilyen értelemben leszármazottként 3. generációs molnárember vagyok. Ezt a szüleim nem nagyon emlegették, csak azután, miután látták, hogy mi iránt vonzódom. Azt látom, hogy mi kölcsönösen egymásra találtunk: a malomipar és én. Nagyon megszerettem ezt – mesélt szenvedélyéről és 3. generációs szakmabeliségéről a malomipar iránt elhivatott oktatónk.

Munkássága során számos tanítványa szerzett rangos helyezést kari és egyéb szakmai, illetve OTDK konferenciákon. Pályafutása során folyamatosan számos tudományos és szakmai közéleti tisztséget töltött és tölt be a mai napig, melynek köszönhetően az Élelmiszermérnöki Intézet és a Mérnöki Kar szakmai együttműködéseit, partnerkapcsolatait is gyarapítja, fejleszti.

Amikor a pedagógia és a műszaki tudományok összekapcsolódnak

– A gépek szeretetét is otthonról hoztam, hiszen apukám műszaki ember volt, anyukám óvónő, tehát pedagógus, így aztán valahogy ez összefonódott. Lehetett a műszaki dolgokkal is foglalkozni, meg hát ez a sajátos egyetemi, oktatói lét. A hallgatóknak egyfajta pótapjuk, pótédesanyjuk vagyunk, lehet velük kontaktálni, és nagyon sokszor hál istennek megtisztelnek a bizalmukkal, illetve olyan dolgokat is megosztanak, ami az én irányomba rendkívül megtisztelő – avatott be oktatói élményeibe egyetemi tanárunk.

A szegedi közép- és nagyvárosi miliő

Arról is mesélt a Szegedi Tudományegyetem oktatója, hogy hogyan került megyeszékhelyünkre. – Én nagyon szerettem volna orosházi révén ezt a közép-, nagyvárosi miliőt, ahol van színház, vannak mozik meg szabadtéri színház, tehát kicsit kulturálisabb. Jó óvoda, jó iskola a gyerekeknek. Mi magunk is nagyon jó iskolákba jártunk a feleségemmel, amit szerettünk volna, hogy menjen tovább.

Azt is megtudhattuk, hogy az SZTE-n, a többi egyetemmel szemben termékvezérelt gabonaipari oktatás és kutatás zajlik. Új receptúrákat, speciális termékeket találnak ki az Élelmiszermérnöki Intézet munkatársaival. Kérdésünkre válaszolva kedvenc kutatási területének az aprítási elméleteket, technológiát tekinti Prof. Dr. Véha Antal, illetve mindent, kedvel, ami az aprítással, szitálással kapcsolatos.

Szakmai kapcsolatok kialakításánál legfontosabb a szakmai alázat

Arról is kérdeztük egyetemi tanárunkat, hogy szerinte hallgatóként hogyan érdemes elkezdeni kialakítani a szakmai kapcsolatokat. – Kapcsolatok nélkül semmire nem megyünk, semmilyen területen sem. Ezen a téren ki kell fejlesztenünk, ha tetszik, ha nem az úgynevezett szakmai alázatot – kiemelte, hogy őszinte érdeklődéssel, alázattal érdemes a szakmában tapasztalt szakemberek tudását hallgatni. Ugyanis komoly érdeklődés és alázat mellett szerinte nincs, aki nem mesélne szívesen elsajátított tapasztalatairól.

Várható a szakmai generációváltás a családban?

Végül, de nem utolsó sorban kíváncsiak voltunk arra is, hogy a szakma szeretete mellett mivel foglalkozik még szívesen. – A család mindenek felett. Főleg a két fiúunokám. Igénylik, hogy férfias dolgokat csináljunk. – Ők nagy érdeklődéssel fogadják a „nagypapás” közös programokat, ami olykor a gabonaipart is érinti, így megkérdeztük, hogy vajon várható-e a molnárszakma továbbadása szeretett unokáinak. Oktatónktól erre azt a választ kaptuk, hogy szeretné, hogy unokái saját döntése legyen szakmájuk megválasztása.

Szöveg és fotó: Újvári Gréta