„Már kiskoromban is tanárosdit szerettem játszani”

Prof. Dr. Hodúr Cecíliához intézett első kérdésünk az volt, hogy hogyan is keveredett az oktatói-kutatói pályára, mikor döntötte el, hogy tanár szeretne lenni – Én nem tudom megmondani, hogy mikor, szerintem így születtem! Már kiskoromban is tanárosdit szerettem játszani. A barátaim nem mindig. Mindig is tanár szerettem volna lenni. Nyilván ezért jöttem Szegedre. Azt a véletlen hozta, hogy az Élelmiszeripari Főiskolára kerültem, és mint felsőoktatási intézmény, a kutatás is beletartozott a munkámba.

Habár egyetemi tanárunk izgalmasnak tartja a kutatást, nem titkolja, hogy oktatni szeret jobban, hiszen a személyes kapcsolatok kiépítését, hallgatókkal való együttműködést, csapatmunkát tartja fontosnak. – Nekem amúgy is vesszőparipám, alapelvem, hogy a személyes kapcsolatok a meghatározóak. Az emberi kapcsolatok, az együttműködés, az egymás segítése. Ebben hiszek, és szerintem az intézetünk is jó ebben. Együtt közösen sokszor rendezünk olyan programokat, ami ilyen csapatépítő tréning, ahogy ma hívják.

„Van élet a Reynolds számon túl is”

Mérnökhallgatóinknak biológiai iparok elválasztási műveletei, biomérnöki műveletek, vegyipari műveletek, élelmiszeripari műveletek és élelmiszeripari transzportfolyamatok tantárgyak kapcsán cseng ismerősen a neve. Emellett számos nálunk oktató tanár PhD témavezetője volt és jelenleg is az. A tananyag mellett viszont rendkívül jó tanácsokkal is ellátja diákjainkat, életre neveli őket az SZTE Mérnöki Kar professzor asszonya. – A hallgatók szempontjából is ezt fontos szempontnak látom, hogy ne csak oktató legyek, ne csak tanár, hanem az életre tanítsam őket. Hiszen a „Művelet” fontos, de az egész élet egy nagy „Műveletek”. Próbálok nem begyepesedett szakembereket nevelni. Fontos, hogy megértsék az értelmiségi létet. Nem csak a szűk szakma van, hanem az értelmiségi élet is. Sokszor kapok visszajelzést arról, hogy az ajánlott mozifilm, vagy színdarab, opera tényleg jó volt, érdemes volt megnézni. A „fiúk erre vigyék el a barátnőiket” ajánlásom bevált néhányszor, mert volt olyan fiú, aki visszajött és mesélte, hogy „igaza volt, Tanárnő, bevált”. Annyira hálásak tudnak lenni. Fontos, hogy érezzék, hogy törődünk velük, hogy van élet a Reynolds számon túl is.

Több, mint 4 évtizednyi kedves emlék

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy melyik a kedvenc emléke Mérnöki Karon eltöltött időszaka alatt a Biológiai Rendszerek Műszaki Intézetének oktatójának. Abban biztosak lehettünk, hogy rengeteg élménnyel gazdagodott már az évek során. – 44 év alatt? Mennyi van? Rengeteg! Akár olyan, ami a kollégákhoz kötődik. Régebben pláne sok, hiszen nem csak hivatalos rendezvényeket töltöttünk együtt a hallgatókkal. Sokkal jobban részt vettünk a hallgatói közösségi életben, kint a Kollégiumban. Mindenféle bálok, bulik, 3 napos diáknapok voltak. Fantasztikus jó volt! Dani Géza már akkor is itt dolgozott, és elég jól dokumentálta ezeket az eseményeket film és fotó felvételekkel. Tényleg egy összetartozó közösséggé kovácsolt minket oktatókat is, és hallgatókat is az oktatókkal. Még ma is vannak olyan hallgatók, akik 20 éve végeztek és felemelik a telefont a születésnapomon, névnapomon is, vagy akár ha Szegeden járnak, benéznek. A néhány éve végzett hallgatók is ilyenek szerencsére. Egy volt hallgató felhívott a napokban, hogy van egy probléma, amit meg kellene oldani az üzemben és a segítségemet kérte. Úgy gondolom, hogy ez az igazi, jó érzéssel eltöltő dolog, ezért érdemes csinálni! – Emellett kedves magánemlék az is számára, hogy 1986-ban doktorrá avatták, elsőként családjában.

„Nagyon szeretem Szegednek (…) a kulturális sokszínűségét”

Akik Prof. Dr. Hodúr Cecília órájára járnak, tudhatják, hogy kedveli Szeged pezsgő kulturális életét és szívesen ajánl filmeket, színházi előadásokat diákjainak. Fontosnak tartja ugyanis az értelmiségi lét megismertetését és megértését mérnökhallgatóink körében. Arra is rákérdeztünk, hogy ő maga mivel tölti szívesen a szabadidejét. – Szabadidőmben szívesen sütök-főzök például. Az egy olyan kreatív munka, ami azonnali végeredményt ad. Ha egy stresszes időszak van, onnan lehet tudni, hogy legalább heti két alkalommal süteményt hozok a kollégáknak. És a kollégák bevállalják ezt – utalt a desszertek elfogyasztására. – Nagyon szeretek olvasni – folytatta – És a színház, mozi, amit a hallgatóknak is mondok. Az operába nagyon beleszerettem. Az most nagyon nagy szerelem, meg a kortárs balett. A Szegedi Kortárs Balett az nagyon fontos nekem. Van egy nagyon jó baráti köröm, akikkel mindenféle dolgokat szoktunk csinálni. Színházba, moziba, bortúrákra járunk. Nagyon szeretem Szegednek ezt a kulturális sokszínűségét – zárta gondolatait Pro Facultate oktatói nívódíjas oktatónk.

Szöveg és fotó: Újvári Gréta