Európa élvonalába robotolnak: Országos bajnok az SZTE Mérnöki Kar robotika csapata. Irány Düsseldorf 2027!

A Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karán már egy ideje elkezdődött a robotika forradalma. Négy évvel ezelőtt érkezett meg az intézménybe az első FANUC oktatócella azzal a céllal, hogy a hallgatók a legmodernebb ipari technológián tanulhassanak. Két évre rá a kar már be is nevezett az első versenyére.

A mostani győztes csapat története egy klasszikus egyetemi pillanattal indult. Apró Fanni már az alapszak végén tudta, hogy ezzel a területtel szeretne foglalkozni, az pedig nem titkolt célja volt, hogy a Fanuc Olimpián elinduljon. De szüksége volt egy csapattársra. Ezért a kar egy versenyfelkészítő kurzust hirdetett, amelyre öten jelentkeztek. Kalászi Bálint, BSc-s hallgató szinte a véletlennek köszönheti, hogy ott volt:

– Egy szaktársam épp egy robotos cégnél volt gyakorlaton, én meg csak mellette álltam a folyosón, amikor erről beszéltek vele az oktatók. Meghallottam a lehetőséget, és gondoltam, kipróbálom, mert érdekesnek tűnt – mesélte az országos bajnokcsapat tagja egyik tagja.

Fanni a féléves közös felkészülés után egy olyan kíméletlen előselejtezőt állított össze, ami felért a valódi verseny nehézségével.

– Megfogadtam, hogy azt választom, aki toronymagasan vezet majd. Utólag belegondolva lehet túl nehéz feladatot találtam ki, nagyon kis időre, de ott volt Bálint, aki egyszerűen lemosta a pályát – emlékszik vissza Fanni.

Innentől nem volt megállás. Bár a tavalyi versenyen – mindössze 3-4 hónap felkészülés után – egyetlen hajszállal (két ponttal) csúsztak le a második helyről és lettek harmadikok, az az élmény rávilágított a gyenge pontjaikra. Az elmúlt másfél évben, de különösen az utolsó hat hónapban az életük a tesztekről és a készülésről szólt. Csak az alapvető felhasználói kézikönyv 2300 oldal – és abban még nincsenek benne a hibakezelések és az extra funkciói a robotnak, mint például csak, hogy néhányat említsünk a gépi látás, vagy a kezelőfelület készítés.

Az igazi áttörést azonban a szerepek tökéletes leosztása hozta meg, ami idénre egy hibátlanul működő gépezetté kovácsolta őket. Fanni a szimulációért volt felelős. Ahogy ő fogalmazott ő a folyamat eleje és a vége. Míg Bálint a robotot töltötte meg élettel. Ő volt a rendszer magja.

– Úgy dolgoztunk együtt, mint egy táncban és ennyi közös munka után teljesen összecsiszolódtunk – mesélte Fanni.

A Fanuc Olimpia nem egy átlagos egyetemi verseny, sőt, itt a kő kemény ipari megmérettetésen kell teljesíteni. Itt valós ipari problémákat kell megoldani elképesztő időprés alatt. Idén egy komplett akkumulátor-összeszerelő cella automatizálása volt a feladat. A folyamat kereteit megadták, de a megvalósítás, a belső logika és a technológiai nóvum (vagyis, hogy mitől lesz igazán gyors és hatékony a cella) már teljesen a versenyzők kreativitására volt bízva.

Idén a Fanuc Olimpián egy komplett akkumulátor-összeszerelő cella automatizálása volt a feladat Fotó: Pesti Richárd

A verseny felépítése a legkeményebb fizikai és mentális állóképességet követeli meg. Az első nap a környezet kiépítéséről és a stabil jól átgondolt döntéséről szól. Itt egy nagyobb hiba akár a 3. nap is következményekkel járhat. A robotcella fizikai felépítése, elektromos kapcsolások kialakítása, valamint a szenzorok milliméteres pontosságú kalibrálása mellett párhuzamosan a digitális iker szoftveres tesztjei is futnak. Ezt követi a második napon a Basic Task, amely hat óra kőkemény programozásból és hibakezelés készítésből áll. Minden egyes nap nagyjából kétórás feszült pontozással zárunk, amikor is megkell védenünk a munkánk; itt a bírák három körben érkeznek, és bármit letesztelhetnek, ráadásul a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egy négyrészes intelligencia-, IQ-, figyelem- és gyorsasági teszttel is szűri a versenyzőket, hogy kiderüljön, bírják-e a nemzetközi tempót. Végül a harmadik napon érkezik az igazi „feketeleves”, az Extension Task, ahol egy teljesen váratlan, extra funkciót kell ráhúzni az eddigi rendszerre mindössze 3 óra alatt, miközben semmit sem tudni a mezőny állásáról.

– Még ha egész héten szorgosan dolgoztunk, és jó pontokkal zártuk a napokat, akkor sem dőlhetünk hátra, hiszen a 3. nap akár sorsfordító is lehet. Arról nem is beszélve, hogy az eredményhirdetésig fogalmunk sincs arról, hogy hány pontunk van, és hogy a mezőny melyik részében helyezkedünk el – mesélt a nyomásról Fanni.

A szervezők ráadásul szándékos zavaró tényezőkkel tesztelik a diákok idegrendszerét, hogy akik megnyerik ezt a versenyt már felkészültek legyenek olyan helyzetekre is, ami az Európa bajnokságon vagy a Világbajnokság színpadán várhat rájuk.

– Tavaly a hangok nagyon zavartak, idén viszont már teljesen kizártam őket. Pedig a verseny közben a metál zenétől a Bogyó és Babócáig bármi felcsendülhet. Az idei évben a legfurcsább az volt, amikor egy drónnal repkedtek a fejünk felett pár centire. Nem is a gép zavart, hanem a szél, amit kavart, mert elkezdte fújni a papírjaimat– mesélte nevetve Fanni.

Bálintnak másfajta nehézségekről számolt be, például hogy milyen helyzetekre kellett az energiájából áldozni.

– Engem nem a hangok zavartak, hanem, inkább a brutális időprés. Amilyen feladatot kaptunk, az normál esetben 7-8 órát igényelt volna, nekünk viszont 6 óra alatt kellett priorizálnunk és hibátlanul megvalósítanunk. Ez eszméletlen nyomás volt, de közösen átvészeltük, mert jól leosztottuk a munkát, de igazán komoly volt – mesélte Bálint.

Míg a többi csapat a döntő előtti este a gálavacsorán lazított, addig a szegedi páros a jól bevált taktikát követve visszament a szállásra és átbeszélte a nap tanulságait és az esetleges javítási lehetőségeket.

– Nem maradtunk ott bulizni. Ott ültünk… a társaság és a hely csodálatos volt, de mi csak arra gondoltunk, hogy nekünk dolgunk van és mindent meg kell tennünk. Elmentünk, és az utolsó részletig újra átbeszéltük a stratégiát. Bele akartunk tenni mindent. Nem volt kérdés, hogy bárki áll ki ellenünk – legyen az a korábbi Word- és EuroSkills-versenyző felkészítőtanárral érkező Óbudai Egyetem (Alba Régia Kar), vagy a Kandó, a Bánki, esetleg a Debreceni Egyetem, mi a maximumot nyújtjuk – mesélték a csapat.

A versenyről Fanni egy nagyon fontos gondolatot árult még el, amivel a jövő csapatait is fel szeretnék vértezni:

– Nekem rengeteget segített Bálint hozzáállása. Nagyon jó csapatjátékos és mind ketten számíthattunk a másikra. A csapatban én voltam és vagyok az izgulós és feleslegesen idegeskedő fél, aki már a verseny előtt egy héttel pánikolt a semmin. Ő pedig a csapat Zen központja. – mondta nevetve Fanni.

A győzelemmel a csapat nemcsak az aranyérmet hozta el, hanem jogot szerzett arra, hogy képviselje Magyarországot a 2027. szeptember 23-án kezdődő EuroSkills versenyen Düsseldorfban. A cél a csapattól megszokott maximum, hiszen az elmúlt négy évben a magyarok mindig dobogósak lettek Európában, Fanniék viszont mindent meg fognak tenni azért, hogy Európa-bajnoki címet elhozzák. Ezért nem igazán lesz pihenés már nyáron sem, hiszen egy belső házi versenyen mérkőznek meg azzal a csapattal, akik az idei világbajnokságra (WorldSkills) utaznak.

A győzelemmel a csapat nemcsak az aranyérmet hozta el, hanem jogot szerzett arra, hogy képviselje Magyarországot a 2027. szeptember 23-án kezdődő EuroSkills versenyen Düsseldorfban Fotó: Pesti Richárd

De a történet legszebb része nem a nemzetközi porond, hanem az a közösség, akik támogatták a fiatalokat. A győztesek mögött egy emberként állt az egész Mérnöki Kar.

– A Mechatronikai és Automatizálási Intézet minden dolgozója, és az intézetvezetőnk, vagyis Prof. Dr. Sárosi József dékán úr is mindent megadtak nekünk. Velünk voltak a mindennapokban, meghallgatták a sirámainkat, támogattak lelkileg és felkészülést segítő eszközökkel is. Az utolsó hónapokban rengeteg terhet levettek a vállunkról, hogy csak a felkészülésre koncentrálhassunk és hatalmas teret kaptunk a siker érdekében– mondja hálásan Fanni.

A siker pedig már most generációkat köt össze Fotó: Pesti Richárd

A siker pedig már most generációkat köt össze. A versenyre - szorgalmas hallgatókként - elutazott két fiatal mérnökjelölt is szurkolni, akiknek Fanniék már most felajánlották a jövőbeli versenyzői helyeket. Sőt, négy hónappal ezelőtt a Déri Miksa Technikum is megkereste a kart, hogy segítsenek felkészíteni a diákjaikat a Szakma Sztár versenyre. A közös munka gyümölcseként a középiskolások második helyezést értek el, és ők is ott csápoltak a szegedi egyetemistáknak a Fanuc Olimpián.

– Eddig saját magunknak kellett kibányásznunk az aranyat a földből, de ezt a tudást vétek lenne nem továbbadni. Egy magas színvonalú robotikai közösség van kialakulóban Szegeden, és szeretnénk a Dérivel közösen készülni a jövő évi megmérettetésekre– összegezte a csapat.

A versenyzők legnagyobb vágya, hogy miközben Magyarországot képviselik a nemzetközi porondon, a szívükben mindvégig büszke egyetemi hallgatókként és a Mérnöki Kar elhivatott tagjaiként küzdjenek. Ez a megmérettetés ugyanis jóval több egy egyéni versenynél: a cél most az, hogy a jövő évi futamokat a Mérnöki Kar teljes közössége – hallgatók és oktatók egyaránt – már egy emberként, közösen kövesse végig online közvetítéseken vagy akár személyesen. Mert ez a diadal nemcsak két emberé, hanem az egész közösségé; a legnagyobb siker az lenne, ha a Kar minden tagja magáénak érezné ezt az utat, hiszen a támogatásuk által lélekben mindenki ott lesz velük a versenypályán.

Borítókép: Európa élvonalába robotolnak: Országos bajnok az SZTE Mérnöki Kar robotika csapata. Irány Düsseldorf 2027! Fotó: Pesti Richárd

Kovács-Jerney Ádám